Budapest zöldfelületi borítottságának vizsgálata |
||
|
SZUBJEKTÍV ELŐZMÉNYEK |
||
|
Régóta úgy gondolom, hogy a várostervezés — természetesen
ide értve a környezet tervezését is —
akkor lehet megalapozott és hatékony, ha ismert
helyzetből kiindulva, konkrét célok és tennivalók
kitűzésével alapozza meg az előrehaladást az adott
város fejődésében. Ezért is zavar régóta az a magyar tervezési gyakorlat, amely inkább különféle
filozófiák, személyes értékrendek és elhivatottságok
— vagy egyszerű feltűnési vágyak — motivációjával,
inkább — szakmai alapokra hivatkozó —
egyéni ötletparádénak fogja fel a tervezést, aminek
az eredményét aztán megpróbálja elfogadtatni a
megbízó önkormányzat politikusaival. Ez látszódott
az elmúlt másfél évtizedben Budapest
környezeti tervezésében is, ahol a tervezett területfelhasználáson
kívül — ami a településszerkezeti
tervből könnyen kinyerhető — nem voltak — és ma
sincsenek — megbízható adatok sem a területek
tényleges felhasználási módjáról, sem pedig annak
változásairól.
A Magyarországon inkább tipikusnak, mint
kivételesnek mondható helyzetben mindenki azzal
lépett a nyilvánosság elé, amivel akart: a zöld
szervezetek időnként számokat röptettek a levegőbe arról, hogy hány futballpályányival csökkentek a
zöldfelületek az elmúlt időszakban, amelyeket azonban
— megbízható adatok hiányában — érdemben
sem megerősíteni, sem cáfolni nem lehetett.
A közzétett statisztikai adatok az ápolt, gondozott
zöldfelületek, parkok folyamatos növekedését
mutatták ki. Az adat azonban sajátosságai miatt
alkalmatlan volt a területek tényleges használatának
vagy biológiai aktivitásának mérésére, hiszen csak
azokat a területeket tartalmazta, amely gondozott
közterület volt, így sem az extenzív zöldfelületek,
sem a magánkertek nem szerepeltek benne. |
||
|
AZ ALKALOM |
||
|
Az előrelépésre az alkalmat számomra 2006 tavaszán Budapest zöldfelületi rendszerfejlesztési koncepciójának
és programjának elkészítési lehetősége
adta, amellyel a Fővárosi Önkormányzat Környezetvédelmi Ügyosztálya bízta meg a Studio
Metropolitanát.
Az egyik alapkérdés a tervezés indításakor az
volt, hogy a biológiai aktivitás szempontjából
milyen Budapest tényleges zöldfelületi rendszere,
hogyan változott az elmúlt időszakban, és hogyan,
milyen módon, milyen eszközökkel befolyásolható,
fejleszthető a kialakult állapot. A megválaszolását tűztük célul Gábor Péterrel, akivel együtt dolgoztunk
a tervezés koordinációjában. Az előrelépés
legvalószínűbb útját az űrfelvételek alapján történő
munkában láttuk. Péter kutatta fel, hogy hol lehet
megfelelő űrfelvételt kapni (a FŐMI-nél), mennyiért (két olyan felvételsorozat a Landsat műholdról,
amely bőségesen tartalmazta a Főváros területe
mellett a térséget is kb. 800.000,- Ft volt), és ő vonta
be a csapatba az akkor még egyetemista Jombach
Sándort is, aki már akkor profi módon értett az
űrfelvételek digitális feldolgozásához, kezelésmódjához.
Az adatok alapján megállapítottuk, hogy az
akció belefér a költségvetésünkbe és az energiáinkba
is, így elkezdtük a munkát. Tanulságos volt a
csapat felállása is: Sándor értett az adatok, információk
technikai kezeléséhez, Péter menedzselte az
adatok beszerzését és szerkesztette meg az értékelő tanulmányt, míg az én dolgom — a finanszírozás
biztosítása mellett — azoknak a kérdéseknek, szempontoknak a megfogalmazása, a
lehetséges elvi megoldási alternatívák felállítása
volt, amelyek alapján a munka eredménye meggyőződésünk
szerint leginkább használható, alkalmazható és eredményes lehetett. |
||
|
GYAKORLATIAS
MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK |
||
Az űrfelvételekről — esetünkben egyszerűsítve — a
felszínen lévő "klorofil-borítottság" állapítható
meg, ami nagyjából megfelel a felszíni növényborítottságnak,
tehát független például a növényborítottság
vastagságától. A jellemző változásokra is
szükségünk volt, ezért két időpont űrfelvételeit
szereztük be: 1990-ből és 2005-ből. Már ezek
kiválasztásánál szempont volt az, hogy rendszeresen
készülő felvételtípusról legyen szó, ami
viszonylag nagy felbontású (30x30 m-es raszterpontok),
hogy a változások a jövőben is követhetők, a korábbiakkal összevethetők legyenek,
ugyanakkor a városon belüli különbségek, tehát a
viszonylag kis területre kiterjedő jelenségek is
megkülönböztethetők legyenek. Természetesen — a
vegetáció miatt — nyári időpontból származó felvételsorozatot
vásároltunk, ügyelve arra, hogy az
időjárási viszonyok lehetőség szerint azonosak
legyenek (derült ég, azonos időpont és hőmérsékleti
viszonyok). A felszín-borítottsági térképet
kalib rálni is kellett, hogy a klorofil alapján mért
adatok minél közelebb kerüljenek a tényleges
területhasználathoz: ennek során 100%-nak vettük
az összefüggő budai erdőkben mért értékeket,
0-nak pedig a teljesen beépített, illetve burkolt
területeken tapasztalt értéket.
A különféle technikai kérdések tisztázása után
készülhetett el az a térkép, amely szemmel láthatóan, illetve adatszerűen kezelve jó közelítéssel
megmutatta egyrészt azt, hogy hol milyen a városi
felszín biológiai aktivitása, továbbá — a két, különböző időpontban készült felvétel összevetésével —
azt is, hogy hol és hogyan változott az aktivitás
1990-2005. között. A digitális technika lehetővé
tette azt is, hogy adatszerűen megállapítsuk Budapest egyes térszerkezeti egységeinek átlagos aktivitás-értékét, az ezek közötti különbségeket, illetve
ezeken belül a jellemző változásokat, amelyekből —
a területhasználat tényleges eseményeivel összevetve — érdekes következtetéseket lehetett levonni
(1. ábra).
A következő kérdés — 2006 végén, Budapest Környezeti Programjának felülvizsgálata során, a klímaváltozás
elleni lehetséges önkormányzati tennivalók
feltárása kapcsán — az volt, hogy milyen
összefüggések ismerhetők fel az egyes területek
biológiai aktivitása és a felszíni hőmérséklet között,
azaz, hogyan befolyásolja a zöldfelületek telepítése
a városi helyi klímát. Azt gondoltuk ugyanis, hogy ez a kérdés alapvetően meghatározza, hogyan kell
egy város zöldfelületi rendszerét klimatikus szempontból
is hatékonyan tervezni. Az ilyen összefüggésekre
meggyőzően, azaz konkrét információk
alapján nem adtak választ sem a műfordítások, sem
a megkeresett szakértők. A kérdés megválaszolására ugyanazt a 2005-ös Landsat űrfelvételsorozatot
alkalmaztuk, amit a biológiai aktivitás
mérésére használtunk. Itt a kalibrálásnak, azaz a
számítógépes eljárás nyomán létrejött adattartalomnak
a való világhoz illesztésének még jelentősebb
szerepe volt, mint a biológiai aktivitás
megállapításánál. A nyert adatok ugyanis távolabbi,
áttételesebb kapcsolatban vannak a valóságos
jelenségekkel. A feladatot az Országos Meteorológiai Intézet egyes mérőhelyein szereplő értékeknek
az űrfelvétel készítési időpontjában ténylegesen
mért hőmérsékleti adataihoz való beazonosításával
sikerült megoldani. |
||
|
A KUTATÁS SORÁN A FELTETT
KÉRDÉSEKRE KAPOTT VÁLASZOK |
||
Tanulságok a kutatás első szakaszában:Budapest területén az átlagos biológiai aktivitás 1990-2005. között összesen mintegy 2%-kal, az összes terület 51%-áról 49%-ára csökkent, ami kedvezőtlen, de drámainak, vagy tragikusnak nem nevezhető mértékű változásnak mondható. Ezen belül a változás a belső városrészekben -3%, az átmeneti övezetben -2%, az elővárosi zónában -2,5%, a hegyvidéken -0,7%, a Duna-menti zónában pedig +1% volt. Az Agglomerációs gyűrűben a csökkenés mértéke -0,3%, abszolút értékben kb. a fele a budapesti csökkenésnek. Ezen belül az erdők, és más, 100%-os intenzitású felületek területe inkább növekedett. A folyamatokban a vegetációval kapcsolatos spontán változásoknak nagyobb szerepük volt, mint a tervezett beavatkozásoknak. Ezen belül a csökkenés legjelentősebb részét az elhanyagolt, felhagyott területek — pl. gyárudvarok, egyéb felhagyott ipari területek, egyes gondozatlan vasúti területek, felhagyott laktanyák — újrahasznosítása, beépítése, míg a növekedés nagyobb részét a ruderális vegetáció terjedése — pl. a vasúti pályatestek környezetében a növényzet burjánzása — okozta. A budapesti egyenleg alakulásában jelentős szerep jutott a lakótelepi zöldfelületek, és a kertvárosias területek lényeges intenzitás-növekedésének (1. táblázat). Tanulságok a kutatás második szakaszában A városi zöldfelületek intenzitása és felszíni hőmérséklete egymással fordítottan arányos, azaz minél nagyobb az intenzitás, annál alacsonyabb a hőmérséklet (ez persze senkit sem lep meg különö sebben, de most már városi léptékben is bizonyítást nyert). A városi zöldfelületek kondicionáló hatása igen szűk területre terjed ki, azaz a legjelentősebb városi parkok hűtő hatása is legfeljebb egy saroknyira terjed tovább saját területénél. Már viszonylag kis zöldfelületek (mint pl. a WestEnd tetőkertjének) kondicionáló hatása is érzékelhető. Bár városképi vagy rekreációs, illetve ingatlanérték növelési szempontból is fontos a nagy városi parkok létesítése, a klimatizáló hatást tekintve még fontosabbnak, hatékonyabbnak mondható a kisléptékű akciók (pl. udvar beültetések, homlokzat-zöldítések, tetőkertek, utcafásítások). További tanulságok A munka folyamata és eredménye is (egy év alatt, összesen kb. 2,5 millió forint ráfordításával, meglévő eszközök, információk céltudatos alkalmazásával évtizedek óta hiányzó alapismeretek hatékony pótlása, a megismert alapvető összefüggések) túlmutat a közvetlen következtetéseken és számos, az ökológiai viszonyokhoz csak lazán kapcsolódó tanulság, következtetés levonására is alkalmas. Általában, a művelt nagyközönség számára A konkrét, helytálló információk segítik a dolgok objektív, elfogulatlan megítélését, ami viszont alapvető feltétele a szükséges és megfelelő beavatkozások meghatározásának. A jelentős mértékű társadalmi, gazdasági beavatkozások során keletkező, sokszor drámainak érzékelt változások nagyobb tér- és időtávlat keretében gyakran lényegtelennek, jelentéktelennek tűnnek. A természetes folyamatok erőssége rendszerint felülmúlja az emberi tevékenységek eredményeit. Illő fenntartásokkal kezeljük a megalapozatlan siker propagandát éppúgy, mint az (akár jó szándékú) alaptalan riogatást, rémisztgetést (jobb félni, mint megijedni). Közhatalmi döntéshozók számára A dolgok sokszor egyszerűbben is megoldhatók, mint ahogyan azt egyes szakértők állítják. Az egyszerűbb, kézenfekvő megoldások keresése, a "hétköznapi innovációk sorozata" rendszeint eredményesebb, mint a "mindent megoldó" nagy beavatkozások gyakran kockázatos, nehezen megvalósítható, sokáig elhúzódó, ritkán egyértelműen eredményes végrehajtása. Döntés-előkészítők, köztisztviselők, tervezők számára A konkrét adatok, információk rendszerint egyszerűbbé, átláthatóbbá teszik a közhatalmi döntéseket és segítenek az érzelmi típusú, ezért terméketlen viták megelőzésében. A megfelelő megoldások megtalálása sokszor inkább elhatározás, mintsem pénz kérdése. Tökéletes megoldás nincs, ezért nem érdemes várni rá. A környezeti kérdésekben alkalmazott "elérhető legjobb megoldás" elvének mindhárom eleme egyenrangúan fontos. Mindig az adott időpontban elérhető megoldások közül kell a legjobbat kiválasztani. Civil szervezetek, környezeti aktivisták számára "Amit nem tudsz mérni, azon nem tudsz javítani" (Lord Kelvin). Az egyenlő pozícióból való tárgyalás alapja a hasonló informáltsági szint. Kockázatokat rejtenek azok a szakmai javaslatok, amelyek alapjai — háttere, indokai — ismeretlenek vagy kétségesek. A szakma irányítói és befolyásos szakértői, kutatási pályázatok kiírói és elbírálói számára Nagy öröm számomra, hogy a fiatal kollégákkal együtt olyan munkát végezhetünk, amit előttünk ebben az országban még kevesen (senki?). Alapvető fontosságú, hogy a közpénzekből finanszírozott kutatások nagyobb része olyan eredménnyel járjon, ami közvetlenül is képes továbbfejleszteni a gyakorlatot. Bár az urbanisztika alapösszefüggéseinek feltárása, ismeretterjesztése a szakmapolitika eminens törekvése kellene, hogy legyen, az egykori "vátis szürke füzetek" — vagyis a hetvenes években közreadott és azóta sokszorosan elavult normatíva-ajánlások nosztalgikus emlegetésén túlmenően sajnos az elmúlt évtizedben igen kevés történt. A különféle minisztériumi, vagy más állami pénzek elosztása kapcsán kiemelt fontosságot kellene tulajdonítani a felhasználható ismereteket eredményező kutatásoknak, és ezeket — például "befogadó felhasználóhelyek" bevonásával — pályázati feltételként meg is kellene követelni. Ongjerth Richárd kutatási igazgató, Studio Metropolitana Kht. |