2.8 Bölcs környezetgazdálkodás, mint a kiegyensúlyozott fejlődés kulcseleme[1]

Európa természeti öröksége egyedülálló

Ez a – globális szinten – viszonylag kis méretű kontinens a tájak, tájképek komplex rendszerével rendelkezik, amit hűen tükröz a természeti értékek évszázadok során kialakult bősége, és fejlődésük üteme. Európa eredeti természeti-, és változatos kultúrtájai fontos részét alkotják a kontinens sokszínű tájképének.

Európa nemzeti parkjaiban és hatalmas természetvédelmi területein a természet szabadon fejlődhetett. A regionális- és natúrparkok, valamint a bioszféra-rezervátumok elősegítik az évszázadok alatt kialakult kultúrtáj megőrzését. Habár a biodiverzitás további csökkenésének magakadályozására tett európai célkitűzés 2010-ig nem teljesült, az élőhelyek védelmében előrelépés történt azáltal, hogy az EU területének közel 17%-a ma már a NATURA 2000 hálózat része.

Az emberi tevékenység csökkenti Európa szárazföldi területeinek és tengereinek biológiai sokszínűségét és ökoszisztéma erőforrásait

A biodiverzitás csökkenésének legfőbb okai a természeti erőforrások kizsákmányolása, a növekvő mértékű, és folyamatosan változó területhasználat, a fokozódó víz- és energiaigények, a közlekedés és a klímaváltozás. Mindez az élőhelyek csökkenéséhez és változásához, széttöredezettségéhez, valamint leépüléséhez vezet. Az élőhely-fragmentáció nagymértékben veszélyezteti az EU zöld infrastruktúráját: a városok terjeszkedése és az infrastruktúra fejlesztése révén az EU tagállamok területének közel 30%-a mérsékelten magas, vagy rendkívüli mértékben tagolt. A biológiai sokféleség csökkenése összefügg az ökoszisztéma által biztosított erőforrások és javak – mint például az élelmiszer, az energia, a tiszta levegő és a víz, a rostok és a gyógyszerek, az éghajlat-szabályozás stb. – minőségének csökkenésével.

Különböző térhasználati konfliktusok, növekvő mesterséges felszínborítás

A környezeti változás fő mozgatórugóinak egyike az, ahogyan a földet – mint véges erőforrást – használjuk. Másrészről a környezeti változások is, különösképpen a klímaváltozás, egyre inkább befolyásolják az európai földhasználatot. Habár az 1990-es évektől az európai földhasználatban bekövetkező változások sebessége lassult, a gazdag élővilágú természeti és természet-közeli területek kiterjedése továbbra is csökken. Ez egyrészt a mezőgazdasági célú hasznosításuk, de főként a fokozódó beépítésük következménye. A partmenti és hegyvidéki területek Európa leginkább érintett régiói közé tartoznak.

A természeti és környezeti értékek megőrzése kulcsfontosságú a területi kohézió szempontjából

Megjegyzés: az 1. kategória a környezeti adottságokból való legalacsonyabb, míg az 5. a legmagasabb részesedést jelöli Input adatok: természeti területek közelsége, városi és vidéki területek tipológiája, a levegő minősége, a magas természeti értékű mezőgazdasági területek, talajfedettség mértéke, a megfelelő talajszemcse méret, változatos élőhelyek, dinamikus területek (negatív), dinamikus területek (erdők kiterjedése), domináns táj típusok, vidéki tipológiák.

 

 
Az európai területek egyedülálló környezeti tulajdonságainak mélyebb szintű megismerése kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel a környezeti erőforrásoknak és adottságoknak kulcsfontosságú szerepük van egy terület lehatárolásában, és identitásának meghatározásában. A környezeti értékek az egyes régiókat egyedivé teszik, és megfelelő, illetve fenntartható kiaknázásuk hozzájárul a régió fejlődéséhez.

8. térkép: Természeti környezeti adottságok

Forrás: EEA, 2010 (http://www.eea.europa.eu/publications/the-territorial-dimension-of-environmental-sustainability/at_download/file)

A tengeri környezet védelme

A természeti örökség nemcsak a szárazföldi, hanem a tengeri növény- és állatvilágot is magában foglalja. Földünk biomasszájának körülbelül 90%-a az óceánokban található. Az óceánok savasodása következtében fellépő tengeri biodiverzitás-csökkenés aggasztó mértéket öltött. A biodiverzitás megőrzése és védelme speciális módszereket kíván. Ezért is különösen fontos, hogy az Élőhelyvédelmi és a Madárvédelmi irányelvet alkalmazzák az Európai Unió partközeli tengeri környezete esetében, különösképpen a Natura 2000 területek kijelölésére vonatkozóan. Azonban mindezidáig viszonylag kevés Natura 2000 területet azonosítottak a partközeli tengeri környezetben. A hálózat legjelentősebb hiányosságát is ezen területek ritka előfordulása jelenti. Az EU javaslata a tengerpartok integrált kezelésére (ICZM) vonatkozóan hasznos eszköze lehet a fenntartható területrendezési gyakorlatok alkalmazásának, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítésének a part menti területeken.

A terjeszkedő városi területek környezeti kihívásokkal szembesülnek, miközben környezeti hatásaik túlnyúlnak határaikon

Miközben a városok Európa területének csupán 4%-án helyezkednek el, ötből négy európai állampolgár él városban. A városok a magas népsűrűségű és intenzív gazdasági aktivitású területekre koncentrálódnak (Belgium, Hollandia, Németország, Észak-Olaszország, Párizs régió). Magas városnövekedési ráta jellemzi továbbá a partvidéket. Az ökoszisztéma sérülékenységéből adódólag tehát a mediterrán régió helyzete fokozottan aggasztó. Az általános kihívások között található a rossz levegőminőség, növekvő forgalom és zsúfoltság, a magas szintű környezeti zaj, a – potenciális – rekreációs területek hiánya, a városok terjeszkedése, a nagy mennyiségű hulladék- és szennyvíztermelés, a szélsőséges események – az áradások, aszályok, hőhullámok – növekvő gyakorisága és intenzitása stb. Európa városi területei tehát számos környezeti problémával állnak szemben, miközben az emberi aktivitás környezeti hatásai túlmutatnak a városok határain.

A természeti, technológiai és ipari veszélyek következtében növekszenek a gazdasági károk Európában

Az utóbbi időben Európa egyre gyakrabban szembesült természeti és technológiai katasztrófákkal. 1998 és 2009 között ezek közel 100000 ember halálát eredményezték és 112 milliárd € gazdasági kárt okoztak Európában, mindemellett több mint 11 millió embert érintettek valamilyen formában. Az áradásoknak ebben jelentős szerepük volt: 1000 ember halálát okozták és több mint 3 millió ember életére voltak hatással. A közvetlen gazdasági kár összege több mint 60 milliárd € volt. A tapasztalatok ellenére ugyanakkor, a lakosság és a gazdasági létesítmények száma tovább növekszik az árvízveszélyes területeken. Mindemellett az árvizek gyakorisága valószínűleg tovább fog nőni, aminek az oka többek közt a klímaváltozás, a nem megfelelő ártérhasználat, az árterületekre való építkezés, a talajfedettség és az erdőirtás. Az ilyen jellegű, felelőtlen emberi tevékenységek miatt a kármentesítésre óriási összegeket kell fordítani. A szigorúbb szabályozás, illetve az ellenőrzés jelentősen lecsökkenti a katasztrófák kockázatát. Az említett kockázatok és katasztrófák elkerülése érdekében integrált kockázatkezelést alkalmaznak Európa szerte.

9. térkép: A folyók 100 éves periódusban előforduló legmagasabb vízszintje, 2071-2100 (1961-1990-es szintre vetített 100 év)

Forrás: Dankers, R.; Feyen, L., 2008b. Climate change impact on flood hazard in Europe: An assessment based on high resolution climate simulations. Manuscript submitted to Journal of Geophysical Research Atmospheres.

Vízhiány a déli és a mediterrán országokban

A gazdasági tevékenységek, illetve a helyi szinten rendelkezésre álló vízkészletek felhasználásának összehangolása továbbra is kihívást jelent. A vízhiány ma már nem csak Dél-Európát érinti. Az elmúlt időszakban a vízhiánynak és az aszálynak leginkább kitett tagállamok igyekeztek meghatározni azon vízgyűjtő területeket, amelyekben nagyjából állandó, vagy állandó vízhiány lép fel. Amikor a víz-árképzési politikák és költséghatékony alternatívák lehetőségei kimerülnek, érdemes további vízellátó rendszerek (mint például a víztározók, vízelvezetők vagy egyéb alternatív források) kiépítését megfontolni.

 

4. ábra: Vízkitermelési index

Forrás: EEA, Environmental Signals, 2009

A szakpolitika-alakításnál figyelembe veendő megállapítások

-         A nem fenntartható folyamatok megállítása érdekében a környezeti aspektusok szakpolitikákba (különösképpen a közlekedési, a térhasználati, az energetikai, a mezőgazdasági, a turizmus- és a városfejlesztési szakpolitikákba) való integrálása terén további előrelépés szükséges.

-         Annak érdekében, hogy az EU mindenki számára jó környezeti feltételeket biztosíthasson, olyan szolidáris megközelítésre van szükség, amely a terhek és az előnyök egyenlő megosztását garantálja.

-         A környezeti problémák gyakran igényelnek határon átnyúló megközelítést, ideértve a különböző közigazgatási szinteken megvalósuló átfogó területi tervezést.

-         A jelenlegi legnagyobb kihívás a Natura 2000 hálózat egy stabil és fenntartható ökológiai struktúrává való továbbfejlesztése, illetve a fennmaradó területeken egy támogató zöld infrastruktúra hálózat kialakítása az intenzív térhasználat ellensúlyozására.

-         Az új tagállamoknak elsősorban a szabályozás megerősítésére kell összpontosítaniuk, illetve annak kiterjesztésére a kevésbé szabályozott, védett területekre (különös tekintettel a kulturális örökségre) is.

-         A területek jogi szabályozását a gazdasági eszközöknek, a területi tervezésnek és az egyéb szakpolitikai intézkedéseknek támogatniuk kell.

-         A megfelelő város- és tájtervezési tevékenységnek ellensúlyoznia kell a városok indokolatlan terjeszkedését, illetve az infrastruktúra fejlesztését.

-         Az ökológiai lábnyom csökkentése, illetve a környezetbarát városfejlesztés érdekében az „intelligens városfejlődés” illetve ötletes várostervezéssel kapcsolatos know-how és jó gyakorlatok megosztására nagyobb hangsúlyt kell fektetni.

-         Fenntartható területrendezési politikákra van szükség, amelyek a területi tőke optimális felhasználásra, a föld, mint erőforrás újrahasznosítására (pl. barnamezős regeneráció) és a többcélú területhasználatok harmonizálására támaszkodnak.

-         A területrendezési konfliktusok feloldása érdekében regionális és európai szinten egy mindenki számára kedvező, integrált területi megközelítésre, kiegyensúlyozott, fenntartható területi tervezésre van szükség.

-         Integrált környezeti kockázatkezelésre és megfelelő, európai szintű együttműködésre van szükség, hogy a lakosság sérülékenységét érintő veszélyek megszűnjenek. A szükséges eszközök közt szerepelnek a korai előrejelző rendszerek, a lakosság tudatosságának fokozása, a kiürítési tervek, illetve a területrendezés, mint döntéstámogató rendszer használata.

 

Tovább



[1] Szerzők: Isidro López, Illés Iván, Somfai Ágnes